Hol volt, hol nem volt, lettem egyszer én. Már közel 4 éve éltem ezen a Föld nevű bolygón, amikor megalakult a Bohém. Mire 10 éves lettem már elkészült az első Bohém-CD a mezőkövesdi, mondhatni matyó születésű Joe Murányi közreműködésével – de róluk akkoriban még csak nem is hallottam. Misztikus kapcsolatom azonban már óvodás éveimben elkezdődött Joe bácsival és a Bohémekkel. "Én és a kisöcsém" minden farsangkor egyformán matyó jelmezbe öltöztünk (csak hogy ne legyen vita). Kétségtelen, hogy mi arattuk a legnagyobb sikert a népviseletben és a keménykalapban (ami pont olyan volt, mint a Bohém-logó). Persze a földi kapcsolathoz ez így önmagában nem lett volna elég, ha nem kapjuk meg a szükséges zenei hátteret nagyszüleinktől, akik oszlopos tagjai voltak a helyi citerazenekarnak. Vidéki fellépéseiken, együtt énekeltük velük a népdalokat, sőt roptuk a táncot a farsangi ruhában.

Gyermekkori emlékeinket nemcsak a régi fényképek őrzik, hanem recsegő magnófelvételek tömkelege, melyeken Apa gitározik, mi pedig énekelünk. Az egyik ilyen "stúdiófelvételen" véletlenül rögzítésre került a nagy kérdés: "Mik lesztek, ha nagyok lesztek?" Én persze azonnal rávágtam, hogy zongorista, tesóm pedig velem egyszerre kiáltotta: "Dobos". Majdnem. Ő klarinétos lett (mint Joe bácsi), én előbb gitárt választottam, majd később jött mellé a bendzsó is. Ez pont fordítva történt Bohém-elődömnél, aki ugyan nem matyó, mégis sokan csak úgy ismerik: Batyó (amúgy Szászi András).

Apropó kalap! Most egy huszárvágással átkötök a logóról a legóra. Imádtam legózni. Szinte bármit kiraktam, ami csak az eszembe jutott. Ám egy valamit mégse bírtam kirakni. Ez volt a zene. Akkor már tudtam, legyen az bármilyen műfaj, vagy hangszer, nincs még egy olyan fantasztikus dolog, mint a muzsika világa. Persze az iskolában a zeneelmélet nem tudott érdekelni. Gitáron a ritmusjátékhoz szükséges alapokat Édesapámtól tanultam, de azért a klasszikus képzés sem maradt el. Később rájöttem, mennyire fontos az elmélet is, így a régi jegyzetekből utólag próbáltam megérteni legalább az alap összefüggéseket. A Kodály-módszer, a szolmizáció még a mai napig is óriási segítséget jelent. A szívem mélyén mindig is zenésznek készültem. Igaz, néha majdnem sikerült letérnem a pályáról, ma már az életemet elsősorban mégis a zene határozza meg. Azt se mondhatnám, hogy ez bejött, viszont minden más ami volt, az kiment, amit így utólag már nem is bánok. Sőt! Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan helyekre jutottam el, melyekről mások csak álmodnak.

Az évek során a többiektől kiérdemeltem a "legómester" címet, mivel kihasználva a kisbusz minden zeg-zugát, olyan atombiztos hangszerbarikádokat építek, hogy a hegedűk még egy borulás alkalmával sem hangolódnak el! (Sajnos volt már rá példa!) Külföldön néha hiányzik a megfelelő nyelvtudás, de bárhol is vagyok, nekem a legegyszerűbb közös nyelv mégis a zene. Ma már kreativitásomat a legó helyett többnyire a számítógépen tudom kiélni. Ám egyszer csak jön egy gondolat, kezembe kapom a gitárt, és máris bővült eddigi "zöngeményeim" sora. Remélem, a jövőben még előadhatom ezeket a szobám falain kívül is. Elsősorban mégis magamnak szeretnék megfelelni, és persze a lehető legtöbbet kihozni mindabból, ami még bennem van.

Hangszerek: bendzsó, gitár
Születtem: Kecskemét, 1981. augusztus 25.
Kedvenc Bohém-szám: Sweet Georgia Brown, Ain't She Sweet
Kedvenc ragtime-szerző: Irving Berlin
Kedvenc jazz-zeneszerző: "Fats" Waller
Kedvenc jazz-zenész (régi): Louis Armstrong
Kedvenc jazz-zenész (mai): Sebastien Girardot
Kedvenc jazzegyüttes (régi): Alex Welsh Band, Louis Prima Band
Kedvenc jazzegyüttes (mai): Bratislava Hot Serenaders
Kedvenc egyéb zene: Carpenters
Kedvenc gitáros: Tommy Emmanuel
Hobbi: